Symphony X: Paradise Lost

Az elmúlt napokban elég sűrűn hallgattam ezt a lemezt, gondoltam, megemlékezem róla itt is. A Symphony X az egyik legfaszább progmetal csapat széles e világban, meg merem kockáztatni, hogy faszább még a DT-nél is, de legalábbis egy szinten van vele. 1994-ben jelent meg az első lemezük, Divine Wings Of Tragedy címmel (az nekem nincs meg). Én még pár éve a Stratovarius előtt láttam őket játszani a Pecsában, ahol egyből levettek a lábamról, azóta feltétlen hívük vagyok, bár a régebbi albumaikkal még adós vagyok magamnak (a 2002-es The Odyssey zseniális, talán egyszer írok majd arról is). Az idén megjelent Paradise Lost már a hetedik stúdiólemezük! (Ezért vagy sem (nyilván sem), de szerepel is rajta egy Seven című szám!)

A lemez (magyarul ugyebár Elveszett Paradicsom) hasonló című művén alapul, egy konceptanyagról van szó. A gitárbűvész Michael Romeo a megjelenés előtt azt nyilatkozta róla, hogy sötétebb hangulatú lesz az eddigiekhez képest, hát ez be is jött. A hatás a booklet lapozgatásával együtt egyszerűen lehengerlő: a bookletben ugyanis kibaszott jó festmények vannak, a sátáni és az angyali erők harcáról, nagyon hatásos, komolyan.

A zenéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni! Sok a szimfonikus elem (nomen est omen, ehheh...), kórusok, amolyan carmina buranásan, frankó szintiszőnyeg (megnéznék egy Michael Pinnella-Jordan Rudess párbajt!), és persze rengeteg gitár, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Russell Allen hangját nagyon szeretem, LaBrie-vel ellentétben ő nem feszegeti a korlátait, nagyon jól megvan a maga tartományán belül, nem akar se többet, se kevesebbet. Én egyetlen átlagos tételt érzek a lemezen, ez a negyedik Serpent's Kiss - de ennek is megvan a maga funkciója, hiszen előkészíti a terepet a következő címadónak! Az beszarás, leginkább a refrénje! Amúgy nagyon nehéz kiemelni egyetlen számot, mert mindegyik tökéletes a maga műfajában. Személyes nagy kedvenc a Set The World On Fire, a Paradise Lost és a The Walls Of Babylon, de nagyon tetszik a bőgőfutam (hála neked, Mike LePond) a Domination elején.

Most nem tudni még, hogy jönnek-e majd turnézni hozzánk, de nagyon állat lenne, kíváncsi lennék, hogyan dörren meg élőben mondjuk a Domination vagy az Eve Of Seduction. Persze a kurva nyugat-európaiak megint nagyon szerencsések, mert ott nemcsak, hogy lesz turné, de a DT-vel együtt...

Symphony X: Paradise Lost (2007)

01. Oculus Ex Inferni
02. Set The World On Fire
03. Domination
04. Serpent's Kiss
05. Paradise Lost
06. Eve Of Seduction
07. The Walls Of Babylon
08. Seven
09. The Sacrifice
10. Revelation (Divus Pennae Ex Tragoedia)