D.Y.S.: Brotherhood

A Legnagyobbak. Ha valaki megkérdezné tőlem, mi a straight edge hardcore esszenciája, én biztosan ezt a lemezt mutatnám meg neki. Helyesbítek: kislemezt. Tizenegy dal, alig 14 percben eldarálva, de belesűrítettek mindent, ami lényegét adja ennek a műfajnak.

Amint azt az előző postban pedzegettem, a '80-as évek elején Bostonban virágzott a straight edge színtér, sőt, nem túlzás kijelenteni, hogy itt alakult ki az első komoly szcéna, a washingtoni mellett. Ennek élén a Society System Decontrol - S.S.D. vagy SS Decontrol - állt, ők voltak a zászlóvivők. Köréjük szerveződött - a roadokból, technikusokból, haverokból - egy halom banda, ezek egyike volt a D.Y.S.., azaz a Depratment of Youth Services. Ez a két zenekar volt a magja a Boston Crew néven ismertté vált istencsapásnak.

Ha az ember nem is olvas utána a történetnek, a Brotherhoodból minden kiderül. A Crew 30-40 fiatalból állt (Wolfpack), mind kemény straight edge (More Than A Fashion), akik azon kívül, hogy szabadidejükben súlyzóztak és kétpofára zabálták a vörös húst, körbeturnézták az egész keleti partot (City To City). De hogyan! Tiszta fekete cuccban bevágódtak Al Barile (SSD-gitáros) furgonjába, és lezúztak New Yorkba. A Nagy Alma akkor elég petyhüdt volt, azt sem tudták, mi fán terem a hardcore, pláne a straight edge. Voltak is hatalmas bunyók! Konkrétan azért zúztak le New Yorkba, hogy egy nagyot verekedhessenek. Felrajzolták az X-et a kezükre, felhúzták a maszkot (ami nem volt más, mint egy rövidujjú póló ujja...) és behömpölyögtek a klubba, ahol aztán kő kövön nem maradt. Washington viszont testvér volt, az ottani csapatokat (Minor Threat, Bad Brains) mindig tisztelték, eljártak egymás bulijaira. Közben szartak a faji megkülönböztetésre, ehelyett a társadalmi problémákra helyezték a hangsúlyt (Circle Storm, Insurance Risk), de mindemellett volt bennük egy nagy adag hímsovinizmus ((The Girl's) Got Limits).



A lemez egyetlen gyenge pontja a viccesnek szánt, szerintem inkább hülyére sikeredett Escape, ami kurvára nem illik ide, semmilyen szempontból. Az elején Artúr király kardjáról, az Excaliburről van szó, aztán meg egy stílusában a többi számtól teljesen eltérő zenebona kezdődik.

Ha lenne egy időgépem, és visszamehetnék bármelyik korábbi zenei színtérre, akkor ez biztosan ott lenne az első 3-ban (a progrock aranykora és a NWOBHM mellett).

Sajnos, a D.Y.S. később rossz irányba mozdult, 1984-ben megjelent egy nagylemezük, ami már köszönő viszonyban sincs a Brotherhooddal. Az énekes Dave Smalley később énekelt a Dag Nasty-ben, majd megalakította a szellemiségében némileg hasonló (legalábbis ami a sxe részét illeti), ám zeneileg jóval dallamosabb, punkosabb Down By Law-t, a bőgős Jon Anastas pedig rövid ideig pengetett a Slapshotban.

D.Y.S.: Brotherhood (1983)

01. Open Up
02. More Than Fashion
03. Circle Storm
04. City To City
05. (The Girl's) Got Limits
06. Brotherhood
07. Yellow
08. Stand Proud
09. Insurance Risk
10. Escape
11. Wolfpack (unreleased version)