Az igazat megvallva, a harmadik helyért ádáz küzdelmet folytatott a TGOS és az Amorphis, végül az indianapolisi trió lett a befutó. (Holott az eredeti listámon még a finnek álltak a dobogó legalsó fokán...) Egészen egyszerűen azért, mert az a banda, amelyik két egymást követő évben is képes 10 pontos lemez elkészítésére, megérdemli, hogy az első háromban végezzen!Karl Simon és csapata pedig olyan meredek ívű rakétaként tör fel a heavy epikus doom ege felé, hogy ilyenre ritkán adódik példa. Első lemezük 2004-ben jelent meg (The Awakening) és azóta egyszer sem inogtak meg. Hogy nem a levegőbe beszélek, arra ékes bizonyíték, hogy a már említett 2008-as lemezükön (Conqueror) található az, a darfúri genocídiumot az elkövetők szemszögéből bemutató dal (Children Of Satan), ami egy rövid ambientes (!) intró után olyan hatalmas riffel reccsenti szét a gyanútlan hallgató dobhártyáját, amilyet jó, ha ötévenként hall az ember!
Na, és ez még csak a tavalyi lemez, szóval ebből kell kiindulni, amikor az ideire gondolunk. A csapat borítói általában Conan, a barbár világának a hangulatát idézik, nincs ez másként most sem. A lemez címe adja a témáját, vér van itt, meg vihar, masíroznak a római légiók (Beneath The Eyes Of Mars), alászállunk az őrület városába (Descent Into Madness) meg ilyenek, beszarás, olyan jó.
A zene pedig igazi, tötkös doom, de nem ám a Thergothon-féle funeral, hanem a sludge-dzsal átitatott, súlyos, málházós, igazi maszkulin doom, aminek többnyire komor pillanatai végén ott van azért a napfény.
The Gates Of Slumber - Hymns Of Blood And Thunder (2009)
01. Chaos Calling
02. Death Dealer
03. Beneath The Eyes Of Mars
04. The Doom Of Aceldama
05. Age Of Sorrow
06. The Bringer Of War
07. Descent Into Madness
08. Iron Hammer
09. The Mist In The Mourning
10. Blood and Thunder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése