Annak örömére, hogy megjelent az új Kreator-lemez Hordes of Chaos címmel, gondoltam, feltolom ide azt az interjút, amit még 2005. februárjában készítettem a banda agyával, Mille Petrozzával. Bár stilisztikai szempontból utóbb néhány dolgot nem így írnék, úgy döntöttem, nem nyúlok hozzá az anyaghoz, szóval álljon itt a maga pőre valóságában.
Február 5-én a Petőfi Csarnokot gyalulta le kíméletlen hangzásával a német thrash metal legenda, a Kreator. A fellépés előtt sikerült mikrofonvégre kapnunk a csapat agyát, az énekes-gitáros Mille Petrozzát, akit többek között az új lemezről és világszemléletéről faggattunk. Olvasd el interjúnkat és koncertbeszámolónkat!
Violent Revolution című lemezetek 2001-ben jelent meg, míg legújabb, Enemy of God című anyagotok idén, 2005 januárjában került a boltok polcaira. Mi történt veletek a két korong között?
Hát, nem lógattuk a lábunkat, az egyszer biztos… Nagyon elfoglaltak voltunk, gyakorlatilag körbeturnéztuk az egész világot, ami azért elég fárasztó. Csak Amerikában kétszer fordultunk meg. Mindemellett kiadtunk egy koncert-DVD-t, valamint egy dupla koncert albumot, Live Creation címmel.
Az új lemez, az Enemy of God, igen jól startolt: Németországban például a 19. helyet csípte el. Számítottál erre a sikerre?
Nem, az igazat megvallva soha nem számítok semmi ilyesmire. Őszintén megmondom: nem érdekel az, hogy az ún. „mainstream” miként vélekedik a zenénkről. Csak az érdekel, hogy a rajongóink mit szólnak hozzá, hogy nekik mi a véleményük? Persze, ettől függetlenül sikerként könyvelem el, és nagyon örülök ennek a helyezésnek, de máskülönben tényleg nem érdekel.
A lemez szövegei a Te véleményedet tükrözik?
Nézd, én nem akarok ítélkezni. Nem akarok véleményt mondani. A lemezeinken a zene és a szöveg többnyire csak leírás, egyfajta helyzetelemzés. Nem arról szólnak, hogy mi van velem vagy a többi sráccal, hanem azt próbáljuk kutatni, hogy mi van az ember lelkében. Tudom, hogy az emberi lélek jót is, gonoszat is magában hordoz, és ez tény.
Az olyan dalcímek, mint az Impossible Brutality, a Suicide Terrorist vagy az Under A Total Blackened Sky nagyfokú pesszimizmusról árulkodnak...
Nem, ezek nem pesszimisták. Látod, erről beszéltem az imént: ezek csak leírások. Leírják azt a szituációt, amiben mi most vagyunk: a háborúkat, a terrorizmust, az értelmetlen gyilkolást. Nem azt akarom mondani, hogy mindannyian egy teljesen elsötétült ég alatt élünk, vagy hogy mindannyian öngyilkos merényleteket követünk el… Az egyén érzéseit, gondolatait próbálom megfejteni: mi történik akkor, ha egy olyan társadalomba születsz bele, amely rabszolgaként kezel téged, és harcolnod kell? Egyfajta kihívásnak tekintem ezeket a témákat.
Elég csak bekapcsolni a televíziót, nem?
Igen, néha nekem is úgy tűnik. Ugyanakkor az inspiráció több irányból is érkezhet. Látsz vagy hallasz valamit, akár egy bevásárlóközpontban, vagy mondjuk elutazol egy másik országba, ahol teljesen mások a viszonyok – tényleg bármi megadhatja az ihletet. Erre vonatkozóan nincsenek szabályok.
Az egyik új dalban, a Murder Fantasies-ben felbukkan a svéd gitárbűvész, Michael Amott is az Arch Enemy-ből. Hogyan találtatok egymásra?
Michaelt még a Carcass-ből (Amott Arch Enemy előtti csapata – a szerk.) ismerem. Tényleg nagyon régóta vagyunk barátok. Amikor a szóban forgó dalt írtuk, a gitárszólónál elakadtunk, hirtelen nem tudtunk továbblépni. A producerünk, Andy Sneap – aki az Arch Enemynél is hasonló feladatokat lát el –, javasolta Michaelt. Ettől fogva ment minden, mint a karikacsapás: elküldtük neki a meglévő felvételt, amire ő feljátszotta a saját elképzelését. Michael nagyon lelkes volt, jó volt vele együtt dolgozni.
Ugorjunk egy kicsit: nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon játszotok.
De nem ám, már többször megfordultunk nálatok! Nagyon emlékszem arra, amikor 2003-ban a Sziget Fesztiválon léptünk fel. Az egy óriási buli volt, komolyan mondom, a turnénk egyik legjobb állomása! A közönség egyébként mindig nagyon hálás nálatok, remek visszajelzéseket kapunk tőletek, ami nagyon jól esik.
Mostani turnépartnereitek között ott a magyar Ektomorf. Mi a véleményed róluk?
Én voltam az, aki a turnészervezőnknek javasolta őket, ebből gondolhatod! Valamikor két vagy három évvel ezelőtt láttam őket egy nyári fesztiválon, ahol nagyon megtetszettek. Tényleg nagyon kedvelem a zenéjüket és a hozzáállásukat is. Mostanra elmondhatom, hogy barátokká váltunk.
Amúgy milyen zenéket hallgatsz?
Mindenfajta zenére vevő vagyok, kivéve a toplistás dalokra. Azokat nem nagyon kedvelem, nem az én műfajom. Leginkább az underground zenéket hallgatom: ez aztán lehet felőlem elektronikus, punk-rock, ’60-as évek garázszenéje vagy brutális metal – ez már mindegy. Kiskorom óta függök a zenétől, és ez már így is marad örökre!
2005. február 8.
Február 5-én a Petőfi Csarnokot gyalulta le kíméletlen hangzásával a német thrash metal legenda, a Kreator. A fellépés előtt sikerült mikrofonvégre kapnunk a csapat agyát, az énekes-gitáros Mille Petrozzát, akit többek között az új lemezről és világszemléletéről faggattunk. Olvasd el interjúnkat és koncertbeszámolónkat!
Violent Revolution című lemezetek 2001-ben jelent meg, míg legújabb, Enemy of God című anyagotok idén, 2005 januárjában került a boltok polcaira. Mi történt veletek a két korong között?
Hát, nem lógattuk a lábunkat, az egyszer biztos… Nagyon elfoglaltak voltunk, gyakorlatilag körbeturnéztuk az egész világot, ami azért elég fárasztó. Csak Amerikában kétszer fordultunk meg. Mindemellett kiadtunk egy koncert-DVD-t, valamint egy dupla koncert albumot, Live Creation címmel.
Az új lemez, az Enemy of God, igen jól startolt: Németországban például a 19. helyet csípte el. Számítottál erre a sikerre?
Nem, az igazat megvallva soha nem számítok semmi ilyesmire. Őszintén megmondom: nem érdekel az, hogy az ún. „mainstream” miként vélekedik a zenénkről. Csak az érdekel, hogy a rajongóink mit szólnak hozzá, hogy nekik mi a véleményük? Persze, ettől függetlenül sikerként könyvelem el, és nagyon örülök ennek a helyezésnek, de máskülönben tényleg nem érdekel.
A lemez szövegei a Te véleményedet tükrözik?
Nézd, én nem akarok ítélkezni. Nem akarok véleményt mondani. A lemezeinken a zene és a szöveg többnyire csak leírás, egyfajta helyzetelemzés. Nem arról szólnak, hogy mi van velem vagy a többi sráccal, hanem azt próbáljuk kutatni, hogy mi van az ember lelkében. Tudom, hogy az emberi lélek jót is, gonoszat is magában hordoz, és ez tény.
Az olyan dalcímek, mint az Impossible Brutality, a Suicide Terrorist vagy az Under A Total Blackened Sky nagyfokú pesszimizmusról árulkodnak...
Nem, ezek nem pesszimisták. Látod, erről beszéltem az imént: ezek csak leírások. Leírják azt a szituációt, amiben mi most vagyunk: a háborúkat, a terrorizmust, az értelmetlen gyilkolást. Nem azt akarom mondani, hogy mindannyian egy teljesen elsötétült ég alatt élünk, vagy hogy mindannyian öngyilkos merényleteket követünk el… Az egyén érzéseit, gondolatait próbálom megfejteni: mi történik akkor, ha egy olyan társadalomba születsz bele, amely rabszolgaként kezel téged, és harcolnod kell? Egyfajta kihívásnak tekintem ezeket a témákat.
Elég csak bekapcsolni a televíziót, nem?
Igen, néha nekem is úgy tűnik. Ugyanakkor az inspiráció több irányból is érkezhet. Látsz vagy hallasz valamit, akár egy bevásárlóközpontban, vagy mondjuk elutazol egy másik országba, ahol teljesen mások a viszonyok – tényleg bármi megadhatja az ihletet. Erre vonatkozóan nincsenek szabályok.
Az egyik új dalban, a Murder Fantasies-ben felbukkan a svéd gitárbűvész, Michael Amott is az Arch Enemy-ből. Hogyan találtatok egymásra?
Michaelt még a Carcass-ből (Amott Arch Enemy előtti csapata – a szerk.) ismerem. Tényleg nagyon régóta vagyunk barátok. Amikor a szóban forgó dalt írtuk, a gitárszólónál elakadtunk, hirtelen nem tudtunk továbblépni. A producerünk, Andy Sneap – aki az Arch Enemynél is hasonló feladatokat lát el –, javasolta Michaelt. Ettől fogva ment minden, mint a karikacsapás: elküldtük neki a meglévő felvételt, amire ő feljátszotta a saját elképzelését. Michael nagyon lelkes volt, jó volt vele együtt dolgozni.
Ugorjunk egy kicsit: nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon játszotok.
De nem ám, már többször megfordultunk nálatok! Nagyon emlékszem arra, amikor 2003-ban a Sziget Fesztiválon léptünk fel. Az egy óriási buli volt, komolyan mondom, a turnénk egyik legjobb állomása! A közönség egyébként mindig nagyon hálás nálatok, remek visszajelzéseket kapunk tőletek, ami nagyon jól esik.
Mostani turnépartnereitek között ott a magyar Ektomorf. Mi a véleményed róluk?
Én voltam az, aki a turnészervezőnknek javasolta őket, ebből gondolhatod! Valamikor két vagy három évvel ezelőtt láttam őket egy nyári fesztiválon, ahol nagyon megtetszettek. Tényleg nagyon kedvelem a zenéjüket és a hozzáállásukat is. Mostanra elmondhatom, hogy barátokká váltunk.
Amúgy milyen zenéket hallgatsz?
Mindenfajta zenére vevő vagyok, kivéve a toplistás dalokra. Azokat nem nagyon kedvelem, nem az én műfajom. Leginkább az underground zenéket hallgatom: ez aztán lehet felőlem elektronikus, punk-rock, ’60-as évek garázszenéje vagy brutális metal – ez már mindegy. Kiskorom óta függök a zenétől, és ez már így is marad örökre!
2005. február 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése