Amorphis - Skyforger

Szóval, akkor itt vannak ezek a finn zsenik. Milyen egyszerű lett volna, ha áltisiben, amikor a Kalevalát tanultuk, a tanárnő szimplán csak betolt volna egy Amorphis-mestermunkát, végighallgattuk volna és egyből mindenki képben lett volna a finn nemzeti eposzt illetően! No persze, amikor én még áltisis voltam, éppen csak megalakult a zenekar (1990), de talán majd az utókor lesz ilyen szerencsés...!

Erről az oldalról idemásolom, hogy miről is szól a Kalevala (nagyjából):

"A mű tartalmát két fő részre - a főcselekményre és az epizódokra - oszthatjuk. A főcselekmény Vejnemöjnen és a szampo körül forog, s 33 éneket foglal magában. Ebben elmondják a világ keletkezése, Vejnemöjnen születését a levegő tündérétől, Ilmatartól, és az agg Vejnemöjnennek, a víz és az ének istenének házasodási terveit, illetve leányszerző kalandjait. Először Joukahainen lapp énekesnek a húgát, a gyönyörű Ainót akarja elvenni, kit bátyja váltságdíjul ígért oda az agg énekistennek, mivel az dalversenyben legyőzte őt, ám a leány nem akar a fiatalszívű agghoz menni, és sírva a tengerpartra megy, s a habokba vész. Erre Vejnemöjnen Északhon úrasszonyának, a boszorka Louhinak világszép lányát akarja megkérni. Elmegy Pohjolába, azaz Északhonba, de a lány kikosarazza, s inkább a közben odahívott ifjú Ilmarinennek, az "örökkovácsnak" nyújtja kezét, mivel ez elkészítette a boldogságot és szerencsét árasztó csodaszerkezetet, a szampót. Ilmarinen ifjú feleségét azonban kapzsisága és zsarnoksága miatt Kullervo vadállatokkal bosszúból széttépeti. Ekkor Ilmarinen, Vejnemöjnen, és a hozzájuk csatlakozott harmadik hős - Lemminkejnen - ismét Északhonba mennek, hogy a fiatalabbik lány kezét kérjék meg. Ez azonban egyikhez sem akar hozzámenni, s ezért a három hős visszarabolja a szampót, hajóra teszi, és kíséretükkel együtt hazaindul. Louhi varázsharcosaival utánuk röpül a tengeren, hogy a szampót visszavegye. Nagy harc keletkezik, melyben a csodaszerkezet darabokra zúzódik, s csak néhány töredéke vetődik Suomi partjaira, de ez is elég, hogy örök boldogságot és szerencsét árasszon az országra. Vejnemöjnen, miután az uralmat átadta a terjedő kereszténységnek, rézcsónakon a kéklő messzeségbe távozik, de búcsúzáskor megjósolja, hogy lesz még idő, midőn visszasóvárogják őt, a boldogító ősköltészet, dalművészet örök mesterét..."

Az Amorphis meg... Amióta a kedveszegett Pasi Koskinen távozott a csapattól és helyére Tomi Joutsen került, egyszerűen képtelenek hibázni! A Skyforger már a harmadik lemezük ezzel a befont hajú csalogánnyal, és elődeivel egyetemben ez is hibátlan lett. A szövegek - mondhatni szokás szerint - a fent tömören ismertetett Kalevalát járják körül, a muzsika pedig - a klasszikust idézve - makacs fülzsírként tapad meg a hallójáratokban.

Amorphis - Skyforger (2009)

01. Sampo
02. Silver Bride
03. From The Heaven Of My Heart
04. Sky Is Mine
05. Majestic Beast
06. My Sun
07. Highest Star
08. Skyforger
09. Course Of Fate
10. From Earth I Rose

The Gates Of Slumber - Hymns Of Blood And Thunder

Az igazat megvallva, a harmadik helyért ádáz küzdelmet folytatott a TGOS és az Amorphis, végül az indianapolisi trió lett a befutó. (Holott az eredeti listámon még a finnek álltak a dobogó legalsó fokán...) Egészen egyszerűen azért, mert az a banda, amelyik két egymást követő évben is képes 10 pontos lemez elkészítésére, megérdemli, hogy az első háromban végezzen!

Karl Simon és csapata pedig olyan meredek ívű rakétaként tör fel a heavy epikus doom ege felé, hogy ilyenre ritkán adódik példa. Első lemezük 2004-ben jelent meg (The Awakening) és azóta egyszer sem inogtak meg. Hogy nem a levegőbe beszélek, arra ékes bizonyíték, hogy a már említett 2008-as lemezükön (Conqueror) található az, a darfúri genocídiumot az elkövetők szemszögéből bemutató dal (Children Of Satan), ami egy rövid ambientes (!) intró után olyan hatalmas riffel reccsenti szét a gyanútlan hallgató dobhártyáját, amilyet jó, ha ötévenként hall az ember!

Na, és ez még csak a tavalyi lemez, szóval ebből kell kiindulni, amikor az ideire gondolunk. A csapat borítói általában Conan, a barbár világának a hangulatát idézik, nincs ez másként most sem. A lemez címe adja a témáját, vér van itt, meg vihar, masíroznak a római légiók (Beneath The Eyes Of Mars), alászállunk az őrület városába (Descent Into Madness) meg ilyenek, beszarás, olyan jó.

A zene pedig igazi, tötkös doom, de nem ám a Thergothon-féle funeral, hanem a sludge-dzsal átitatott, súlyos, málházós, igazi maszkulin doom, aminek többnyire komor pillanatai végén ott van azért a napfény.

The Gates Of Slumber - Hymns Of Blood And Thunder (2009)

01. Chaos Calling
02. Death Dealer
03. Beneath The Eyes Of Mars
04. The Doom Of Aceldama
05. Age Of Sorrow
06. The Bringer Of War
07. Descent Into Madness
08. Iron Hammer
09. The Mist In The Mourning
10. Blood and Thunder

Vomitory - Carnage Euphoria

Ezeknek a meg nem értett, éppen a banda 20. szülinapját ünneplő svéd mestereknek eleddig nem sikerült az áttörés, és szerintem már nem is fog. Amikor elkezdték nyomatni sallangmentes, tipikus északi jegyeket felvonultató death metaljukat a '90-es evek elején, voltak náluk jobbak a szűkebb színtéren is (pl. Entombed, Unleashed, Dismember), igy a második vonalba szorultak.

Mindezek tetejében első lemezüket csupán 1996-ban tudták kiadni (Raped In Their Own Blood), amikorra már a death bőven túljutott zenitjén, és a csapból is a black metal folyt.

Elszántságukat és fanatizmusukat mutatja, hogy a Vomitory-t ez egyáltalán nem érdekelte, tovább játszották jófajta old school death muzsikájukat. Ez azonban egyáltalán nem volt hiábavaló, bizonyítja ezt 2009-es lemezük is! A cím sokat sejtet, itt bizony nem talál az ember összebújós szerelmes balladákat, annál inkább headbangelésre ingerlő riffeket és brutális mészárlást!

A szövegek zombisak, véresek, vallásellenesek, ezen a téren nincs nagy újdonság. A The Ravenous Dead egy igazi himnusz, a Great Deceiver intrója pedig vetekszik a Six Feet Under legendás Lycanthropy-jával!

Vomitory - Carnage Euphoria (2009)

01. The Carnage Rages On
02. Serpents
03. A Lesson In Virulence
04. Ripe Cadavers
05. Rage of Honour
06. The Ravenous Dead
07. Deadlock
08. Rebirth of the Grotesque
09. Possessed
10. Great Deceiver

Nile - Those Whom The Gods Detest

Nem is kell különösebb magyarázat a metal egyiptológusainak első helyezéséhez. A Nile minden egyes lemezével egyre magasabbra teszi a lécet és mindig hibátlanul átviszi azt.

A TWTGD egy tökéletes death metal album, elkepesztő dobjatékkal, váratlan váltásokkal, szédületes technikai tudással, hihetetlen atmoszféraval. Vitathatatlan, hogy ez az amerikai csapat a műfaj egyik gyöngyszeme, innovatív megoldásaik, modern, ám a hagyományokat maximálisan tiszteletben tartó felfogásuk a metal történelem legnagyobbjai közé helyezik őket, nem véletlen, hogy egyes szaklapok már mint a death Iron Maiden-jeként tekintenek rá. Egyertelmű, hogy Karl Sanders és bandája nélkül sokkal szürkébb lenne a mai mezőny.

A szövegek nem kizarólag az ókori Egyiptomra fókuszálnak, vannak itt szép számmal arabok (Kafir!), de hettiták (Hittite Dung Incantation) is. Magam lelkes rajongója vagyok a Múmia-filmeknek, minden hónapban megnézem, amikor nyomatja azokat a tv2, de még nagyobb királyság lenne, ha mondjuk a Yezd Desert Ghul Ritual In The Abandoned Towers Of Silence c. szám lenne a főcímzenéje! A szövegek mélyebb elemzésébe ehelyütt nem is másznék bele, hiszen a CD bookletjében nagyon részletes liner note-ok vannak, egyenesen Sanders mestertől. És ki merem jelenteni, hogy a Nagy Sándorról meg az apokalipszisről szóló Iskander Dhul Kharnon az évezred egyik legfaszább extrém metal nótája!

Nile - Those Whom The Gods Detest (2009)

01. Kafir!
02. Hittite Dung Incantation
03. Utterances Of The Crawling Dead
04. Those Whom The Gods Detest
05. 4th Arra Of Dagon
06. Permitting The Noble Dead To Descend To The Underworld
07. Yezd Desert Ghul Ritual In The Abandoned Towers Of Silence
08. Kem Khefa Kheshef
09. The Eye Of Ra
10. Iskander Dhul Kharnon

2009 legjobbjai

Nos rendben, elismerem, az év eleji fogadalmamat nem sikerült maradéktalanul teljesítenem, valóban nem lógtam minden nap a klaviatúrán és írtam a kedvencekről. De most mindezt pótolandó, elhatároztam, hogy leírom a véleményemet azokról a lemezekről, amiket a legjobbnak ítéltem 2009-ben.